Az első lépés
Az akut pszichoterápiás beszélgetés
Lelki zavarról, betegségről beszélhetünk minden olyan esetben, amikor azt vesszük észre magunkon, hogy valamilyen kínzó lelki jelenség megakadályoz minket abban, hogy megszokott életvitelünk a „normál kerékvágásban” folyjék. Ezek a tünetek általában elég makacsak és jelentős szenvedéssel járnak, valamint minden erőfeszítésünk ellenére akaratunkon kívülinek tűnnek:
Szorongásos rohamok, pánikzavar, fóbiás zavarok: nagyon intenzív szorongásélménnyel, néha halálfélelemmel kísért vegetatív tünetcsokor (szívdobogás, mellkasi fájdalom, izzadás, remegés, szájszárazság, fulladásérzés, torokgombóc-érzés, szédülés, zsibbadásérzés a végtagokban, nem ritkán hiperventilláció és ájulás).
Depresszió, hangulatzavarok, kiégettség (burn out): nyomott hangulat, örömtelenség, érdektelenség, fáradékonyság, késztetésszegénység, csökkent önértékelés és önbizalomhiány, a memória és a koncentráció gyengesége, hajnali ébredés (a szokásosnál 1-2 órával korábban), a megszokott alvásritmus zavara, étvágytalanság, a szexuális vágy csökkenése, jelentős súlyvesztés, visszatérő halállal kapcsolatos gondolatok esetleg halálvágy.
Kényszerbetegség: visszatérő kínzó és értelmetlennek megélt fantáziák, impulzusok vagy cselekedetek, melyeket visszatarthatatlanul újból és újból végig kell gondolni vagy meg kell tenni, különben elviselhetetlen szorongás keletkezik.
Pszichoszomatikus, disszociatív és konverziós zavarok: olyan testi tünetekkel, nem ritkán fájdalommal járó zavarok, melyek testi eredetűnek vélt okát többszöri orvosi vizsgálattal sem lehet kimutatni.
Traumatizáció, poszttraumás stressz zavar: a traumatizáló esemény bizonyos ingerhatásra lelki szemeink előtt filmszerűen lefutó, élethű megismétlődése („flashback”), mely olyan mérhetetlen lelki szenvedést okoz, mint az eredeti (általában életveszélyesként megélt) esemény. Az flashback-et előhívó helyzetekre általában erőteljes elkerülő viselkedés alakul ki. Nem ritka az sem, hogy pszichoaktív szerek (alkohol, drogok) segítségével igyekszünk tompítani ezeket a mindent elárasztó filmszerű ismétlődéseket.
Evészavarok: kóros, néha életveszélyes mértékű koplalás, az alacsony testsúly ellenére is rettegés az elhízástól (anorexia nervosa), illetve falásos rohamok, majd ezek önhánytatással vagy hashajtókkal történő gyors eltávolítása a szervezetből (bulimia), kóros túlevés, mely testsúlynövekedéshez vezet.
A szexualitás zavarai: felfokozott, csökkent vagy hiányzó szexuális vágy, nehezített vagy hiányzó orgazmuskészség, erekciós zavarok, korai magömlés, vaginizmus, fájdalmas közösülés, stb.
Személyiségzavarok: számos problémás viselkedéskör sorolható ebbe a kategóriába. Közös ismertetőjegyük a visszatérő konfliktus, ütközés a külvilággal. Ezek a tipikus kóros viselkedésformák (pld. teátrális jelenetrendezés, provokatív viselkedés és értelmetlen dühkitörések, érthetetlen gyanakvás, másokat kizsákmányoló, lenéző viselkedés, stb.) gyakran minden megértő odafordulás ellenére makacsul fennmaradnak, nem ritkán súlyosan elmérgesedő társas problémákká válnak és a környezet számára nehezen érthetőek. A végeredmény sokszor a környezet lemondó elfordulása, az elkerülhetetlen elmagányosodás és a belső üresség érzése, mely esetleg további lelki zavarokba (szorongás, depresszió, evészavarok, szenvedélybetegségek, pszichoszomatikus zavarok stb.) torkollik.
Ha Ön ráismer a fenti „betegségkatalógusban” található egy vagy több tünetre, esetleg már régebb óta tehetetlenül áll ilyen vagy hasonló problémák előtt, akkor érdemes megfontolnia, hogy pszichoterapeutához fordul.
Az akut pszichoterápiás beszélgetés megfelelő alkalom arra, hogy a személyesség légkörében egy lényegretörő problémafeltárást, rövid „lelki látleletet” készítsünk. A páciens és a terapeuta megismerkedése nemcsak „gyorssegély” a bajban, hanem lehetővé teszi a „hozott probléma” elhelyezését az egészség-betegség skálán. Ez az orientáció nélkülözhetetlen a problémához illő leghatékonyabb pszichoterápiás módszert kiválasztásához, mely a néhány alkalmas életvezetési tanácsadástól a hosszú (akár több éven át tartó) pszichoterápiáig terjedhet (erről részleteket az alábbiakban olvashat).
Életvezetési tanácsadás
Az életvezetési tanácsadás olyan nehézségek, kibékíthetetlennek tűnő dilemmák megoldásánál jelenthet nagy segítséget, melyekkel tipikusan valamilyen döntési helyzetben szembesülünk. Az ilyen ambivalens szituációk közös jellemzője, hogy választásra kényszerülünk egy olyan helyzetben, melyben sehogyan sem akaródzik választani. Éppúgy előfordulhatnak a tanulás, a munka, mint a párkapcsolatok, a magánélet vagy a szabadidős elfoglaltságok területen, sőt néha épp életünk e fontos tartópillérei tűnnek összeférhetetlennek.
E dilemmák gyakran álmatlan éjszakákba, a problémán való rágódásba torkollanak, mert a megoldás valami olyan érzelmi-motivációs ellentétben rejlik, mely önmagunk előtt is rejtve marad. Pedig „gordiuszi csomóink” már néhány tisztázó beszélgetés hatására oldódhatnak, hirtelen kitisztul a kép és máris képesek vagyunk meghozni korábban lehetetlennek tűnő döntéseket. Jobban érezzük magunkat, és az élet mehet tovább a maga rendes kerékvágásában.
Relaxáció
Teljesítmény központú, „modern” világunkban elképesztő ingeráradatnak vagyunk kitéve, és gyakran a végletekig felgyorsult tempóban kell problémákat megoldanunk. A tartós stresszhatás fiziológiai erőforrásaink lassú kimerüléséhez, hosszú távon pedig stresszbetegség kialakulásához vezethet.
A különböző relaxációs módszerek ugyan kevéssé járulnak hozzá élethelyzetünk megváltoztatásához, de kiváló eszközt adnak a kezünkbe, hogy ellensúlyozzuk a lelki és fiziológiai kimerülést, azaz hogy a „mérleg másik serpenyőjébe is kerüljön valami”. A magas fordulatszám csökkentésén túl pedig egy további lehetőséget is tartogatnak számunkra a belső világunk megismeréséhez vezet úton.
Pszichodinamikus terápia
A klasszikus pszichoanalízisben gyökerező pszichodinamikus terápiás módszerek a kezdetek óta változatlanul Sigmund Freud zseniális felismerésen alapulnak, mely szerint mindannyian dinamikus, gyakran egymásnak ellentmondó belső érzelmi erők és motivációk kereszttüzében élünk. Ezekből az erőkből csak annyi válik tudatossá számunkra, amennyi segítségünkre van a külvilághoz való hatékony alkalmazkodásban. Tudattalanunk azonban számos olyan konfliktust elkendőz előlünk, melyre eddigi életünk során még nem találtunk megoldást, így jobb híján eltemettük azokat önmagunkban. Ez így rendjén is van egészen addig, amíg a hétköznapok olyan helyzet elé nem állítanak, mely mozgásba hozza lelkünk e rejtett dimenzióját. A szorult helyzet kényszerű „feloldása” a pszichés tünet (lásd fentebb), egy délibáb, mely ugyan nem húz ki a csávából, hanem egyfajta „tökéletlen menedékként” szolgál. Ahelyett azonban, hogy örülhetnénk ennek a megoldásnak, valójában belecsúszunk egy lelki szenvedésekkel teli negatív spirálba.
A pszichodinamikus pszichoterápia kétszemélyes beszélgetések sorozata, melynek során az élettörténet és a kapcsolatok rejtett dimenzióinak felfedezésével eljutunk a kellemetlen, elfelejtett élményekben gyökerező tipikus „önsorsrontó” viselkedések felismeréséhez, azok megértéséhez, illetve végső soron e fájdalmas emlékekkel való megbékéléshez. A folyamat „mellékhatása” a gyógyulás: megszűnnek vagy elviselhetővé válnak a korábban oly kínzó tünetek.
Más esetekben a pszichés zavar hátterében nem vagy nem kizárólag egy elfojtott tudattalan konfliktus áll, hanem további, az élettörténetből, neveltetésből eredő belső érzelmi hiányállapot, érzelmi elhanyagolás, esetleg traumatizáló élmények. Ilyen esetekben a gyógyító beszélgetések során alkalmazott imaginatív módszerek gyakran hasznos segítséget nyújtanak a konfliktusok, fájdalmas érzelmek feldolgozásában.
A pszichoterápiát akkor mondhatjuk sikeresnek, ha a stagnálás és a reménytelenség helyébe belső harmónia, fejlődés és növekedés lép, mely a külvilággal, embertársainkkal való kielégítőbb kapcsolatainkban is megnyilvánul.
Párterápia
A párkapcsolataink kialakulása életünk legszebb történetei közé tartozik: romantikus szerelem, nagyszabású közös álmok, az intim közösség örök időkre szóló boldog szövetsége. S miközben kapcsolatunk sorra termi gyümölcseit (közös egzisztencia, családalapítás, gyerekek), a romantikus egység mámorító ígérete lassan szürkülésnek indul, sőt néha egyenesen rémálommá válik.
Ez utóbbi pillanat a párkapcsolati krízis állapota. Ami korábban a másikban tetszett, az most bosszantónak és idegesítőnek hat. Modern világunk ezúttal is a fogyasztói modellt javasolja a bajra gyógyírként: „A régi megkopott partner helyet ’fogyassz’ egy újabbat, mely jobban passzol megváltozott igényeidhez”. Azok a párok azonban, akik nem adják fel olyan könnyen, hanem a krízis mögé pillantva megértik a közös művüket összetartó mozgatórugókat, ismét vissza tudnak találni egy közös növekedési pályára. Ők a tapasztalatok szerint a krízis elmúltával gyakran hálásak azért, hogy a mélyponton a rombolás helyett megtartották elköteleződésüket, s egy újabb építkezésbe fogva ismét rátaláltak kapcsolatuk pozitív, gyümölcsöző és kölcsönösen inspiráló oldalára.
A pszichodinamikus párterápia ennek az öngyógyító kommunikációnak a katalizátora.
Csoport-pszichoterápia
Az ember társas lény, legnagyobb örömei és legmélyebb bánatai túlnyomórészt társas szituációkból erednek. A lelki zavarok szintén nem elszigetelten, hanem a társas mindennapokban, vagyis azokban a csoportokban alakulnak ki, melyekben a nap mint nap megfordulunk.
S bár individuális világunkban hajlamosak vagyunk mindenhol személyre szabott szolgáltatásokat keresni, a lelki zavarok megoldásának esetenként sokkal hatékonyabb útja egy összetartó, őszinte terápiás csoport, ahol a tagok elkötelezettek egymás és önmaguk megismerésében és megértésében. A csoport „mikrokozmosza” az a kivételes gyakorlóterep, ahol végre megérthetjük, miként leszünk egyszerre okozói és elszenvedői is lelki problémáinknak.