Az első lépés
Lelki zavarról, betegségről beszélhetünk minden olyan esetben, amikor azt vesszük észre magunkon, hogy valamilyen kínzó lelki jelenség megakadályoz minket abban, hogy megszokott életvitelünk a „normál kerékvágásban” folyjék. Ezek a tünetek általában elég makacsak és jelentős szenvedéssel járnak, valamint minden erőfeszítésünk ellenére akaratunkon kívülinek tűnnek:
Szorongásos zavarok (pld. pánikzavar, fóbiák, hipochondria): nagyon intenzív szorongásélménnyel, néha halálfélelemmel kísért vegetatív tünetcsokor (szívdobogás, mellkasi fájdalom, izzadás, remegés, szájszárazság, fulladásérzés, torokgombóc-érzés, szédülés, zsibbadásérzés a végtagokban, nem ritkán hiperventilláció és ájulás).
Depresszió, kiégettség (burn out): nyomott hangulat, örömtelenség, érdektelenség, fáradékonyság, késztetésszegénység, csökkent önértékelés és önbizalomhiány, a memória és a koncentráció gyengesége, hajnali ébredés (a szokásosnál 1-2 órával korábban), a megszokott alvásritmus zavara, étvágytalanság, a szexuális vágy csökkenése, súlyvesztés, az életkedv elvesztése, esetleg halálvágy.
Kényszeres zavarok: visszatérő kínzó és értelmetlennek megélt gondolatok, impulzusok vagy cselekedetek, melyeket visszatarthatatlanul újból és újból végig kell gondolni vagy meg kell tenni, különben nehezen elviselhető szorongás keletkezik.
Pszichoszomatikus zavarok: olyan testi tünetekkel, nem ritkán fájdalommal járó zavarok, melyek testi eredetűnek vélt okát többszöri orvosi vizsgálattal sem lehet bizonyítani.
Traumatizációt követő zavarok: a traumatizáló esemény visszatérő, elkerülhetetlen átélése, melynek jellemzője az korábban megélt érzelmek „elárasztó”, kényszerű újraélése. Gyakran kialakuló védekező reakció, hogy igyekszünk elkerülni azokat a szituációkat, melyek ezzel az elárasztásélménnyel fenyegetnek, esetleg pszichoaktív szerek segítségével próbáljuk csökkenteni a szorongástól való elárasztottság érzését.
Evészavarok: olyan a rendellenes étkezési viselkedésben megnyilvánuló zavarok sorolhatók ide, melyek az érzékeny, sérülékeny énképet ért sérelmek étkezés útján történő (szimbolikus) „lereagálásaként” is értelmezhetők. Ide tartozik kóros, néha életveszélyes mértékű koplalás, az alacsony testsúly ellenére is rettegés az elhízástól (anorexia nervosa), falásos rohamok, majd ezek önhánytatással vagy hashajtókkal történő gyors eltávolítása a szervezetből (bulimia), illetve a kóros túlevés, mely testsúlynövekedéshez vezet.
A szexualitás zavarai: a nemi életünk alakulásában erőteljesen visszatükröződik a lelki életünk minősége. Az elhúzódó, krónikus érzelmi problémák hamar lecsapódnak a szexualitás szükségletének alakulásában, mely járhat a szexuális vágy csökkenésével „kiapadásával” vagy felfokozott jellegével, valamint a nemi működés zavaraival (nehezített vagy hiányzó orgazmuskészség, erekciós zavarok, korai magömlés, görcsös, fájdalmas vaginális közösülés, stb.).
Személyiségzavarok: számos problémás viselkedéskör sorolható ebbe a kategóriába. Közös ismertetőjegyük a visszatérő konfliktus, ütközés a külvilággal. Ezek a tipikus kóros viselkedésformák (pld. teátrális jelenetrendezés, provokatív viselkedés és értelmetlen dühkitörések, érthetetlen gyanakvás, másokat kizsákmányoló, lenéző viselkedés, eltúlzott, gyámoltalan függőség, „kiállhatatlan” pedantéria stb.) gyakran minden megértő odafordulás ellenére makacsul fennmaradnak, nem ritkán súlyosan elmérgesedő társas problémákká válnak és a környezet számára nehezen elfogadhatóak. A végeredmény gyakran a lemondó elfordulás, az elkerülhetetlen elmagányosodás és a belső üresség érzése, mely nem ritkán további lelki zavarokba (szorongás, depresszió, evészavarok, szenvedélybetegségek, pszichoszomatikus zavarok stb.) torkollik.
Ha Ön ráismer a fenti „betegségkatalógusban” található egy vagy több tünetre, esetleg már régebb óta tehetetlenül áll ilyen vagy hasonló problémák előtt, akkor érdemes megfontolnia, hogy pszichoterapeutához fordul.
Az első pszichoterápiás beszélgetés megfelelő alkalom arra, hogy a személyesség légkörében egy lényegretörő problémafeltárást, „lelki látleletet” készítsünk. A páciens és a terapeuta megismerkedése nemcsak segítség a bajban, hanem lehetővé teszi a „hozott probléma” elhelyezését az egészség-betegség skálán. Ez az orientáció nélkülözhetetlen a problémához illő leghatékonyabb pszichoterápiás módszert kiválasztásához, mely a néhány alkalmas életvezetési tanácsadástól a hosszú (akár több éven át tartó) pszichoterápiáig terjedhet (erről részleteket az alábbiakban .
Életvezetési tanácsadás
Az életvezetési tanácsadás olyan nehézségek, kibékíthetetlennek tűnő dilemmák megoldásánál jelenthet nagy segítséget, melyekkel tipikusan valamilyen döntési helyzetben szembesülünk. Az ilyen ambivalens szituációk közös jellemzője, hogy választásra kényszerülünk egy olyan helyzetben, melyben sehogyan sem akaródzik választani. Éppúgy előfordulhatnak a tanulás, a munka, mint a párkapcsolatok, a magánélet vagy a szabadidős elfoglaltságok területen, sőt néha épp életünk e fontos tartópillérei tűnnek összeférhetetlennek.
E dilemmák gyakran álmatlan éjszakákba, a problémán való rágódásba torkollanak, mert a megoldás valami olyan érzelmi-motivációs ellentétben rejlik, mely önmagunk előtt is rejtve marad. Pedig „gordiuszi csomóink” már néhány tisztázó beszélgetés hatására oldódhatnak, hirtelen kitisztul a kép és máris képesek vagyunk meghozni korábban lehetetlennek tűnő döntéseket. Jobban érezzük magunkat, és az élet mehet tovább a maga rendes kerékvágásában.
Pszichodinamikus terápia
A klasszikus pszichoanalízisben gyökerező pszichodinamikus terápiás módszerek a kezdetek óta változatlanul Sigmund Freud zseniális felismerésen alapulnak, mely szerint mindannyian dinamikus, gyakran egymásnak ellentmondó belső érzelmi erők és motivációk kereszttüzében élünk. Ezekből az erőkből csak annyi válik tudatossá számunkra, amennyi hozzásegít bennünket a külvilághoz való hatékony alkalmazkodásban. Tudattalanunk azonban számos olyan konfliktust is elkendőz előlünk, melyre eddigi életünk során még nem találtunk feloldást, így jobb híján eltemettük azokat önmagunkban. Ez így rendjén is van egészen addig, amíg a hétköznapok olyan helyzet elé nem állítanak, mely mozgásba hozza lelkünk e rejtett dimenzióját. A szorult helyzet kényszerű „feloldása” a pszichés tünet (lásd fentebb), egy délibáb, mely ugyan nem húz ki a csávából, de szorult helyzetünkben mégis egyfajta „menedékként szolgál”. Ahelyett azonban, hogy örülhetnénk ennek a megoldásnak, valójában belecsúszunk egy lelki szenvedésekkel teli negatív spirálba.
Az egyéni pszichodinamikus pszichoterápia kétszemélyes beszélgetések sorozata, melynek során az élettörténet és a kapcsolatok rejtett dimenzióinak felfedezésével eljutunk a kellemetlen, elfelejtett élményekben gyökerező tipikus „önsorsrontó” viselkedések felismeréséhez, azok megértéséhez, illetve végső soron e fájdalmas emlékekkel való megbékéléshez. A folyamat „mellékhatása a gyógyulás: megszűnnek vagy elviselhetővé válnak a korábban oly kínzó tünetek.
Más esetekben a pszichés zavar hátterében nem vagy nem kizárólag egy elfojtott tudattalan konfliktus, hanem további, az élettörténetből, neveltetésből eredő belső érzelmi hiányállapotok, érzelmi elhanyagolás, esetleg traumatizáló élmények állnak. Ilyenkor a gyógyító beszélgetések fókusza egy biztos, megtartó kapcsolat keretében a kínzó érzelmi „lyukak” feltöltése, egy korrektív emocionális élménysorozat, mely megteremti a személyiség és a identitás hiányozó rendezettségét és stabilitását. A gyógyító beszélgetések során alkalmazott imaginatív módszerek gyakran hatékony segítséget nyújtanak a konfliktusok, fájdalmas emlékek és érzések feldolgozásában.
A pszichoterápiát akkor mondhatjuk sikeresnek, ha a stagnálás és a reménytelenség helyébe belső harmónia, fejlődés és növekedés lép, mely a külvilággal, embertársainkkal való kielégítőbb kapcsolatainkban is megnyilvánul.
Párterápia
A párkapcsolataink kialakulása életünk legszebb történetei közé tartozik: romantikus szerelem, nagyszabású közös álmok, az intim közösség örök időkre szóló boldog szövetsége. S miközben kapcsolatunk sorra termi gyümölcseit (közös egzisztencia, családalapítás, gyerekek), a romantikus egység mámorító ígérete lassan szürkülésnek indul, sőt néha egyenesen rémálommá válik.
Ez utóbbi pillanat a párkapcsolati krízis állapota. Ami korábban a másikban tetszett, az most bosszantónak és idegesítőnek hat. Modern világunk ezúttal is a fogyasztói modellt javasolja a bajra gyógyírként: „A régi megkopott partner helyet ’fogyassz’ egy újabbat, mely jobban passzol megváltozott igényeidhez”. Azok a párok azonban, akik nem adják fel olyan könnyen, hanem a krízis mögé pillantva megértik a közös művüket összetartó mozgatórugókat, ismét vissza tudnak találni egy közös növekedési pályára. Ők a tapasztalatok szerint a krízis elmúltával gyakran hálásak azért, hogy a mélyponton a rombolás helyett megtartották elköteleződésüket, s egy újabb építkezésbe fogva ismét rátaláltak kapcsolatuk pozitív, gyümölcsöző és kölcsönösen inspiráló oldalára.
A pszichodinamikus párterápia ennek az öngyógyító kommunikációnak a katalizátora.
Csoport-pszichoterápia
Az ember társas lény, legnagyobb örömei és legmélyebb bánatai túlnyomórészt társas szituációkból erednek. A lelki zavarok szintén nem elszigetelten, hanem a társas mindennapokban, vagyis azokban a csoportokban alakulnak ki, melyekben a nap mint nap megfordulunk.
S bár individuális világunkban hajlamosak vagyunk mindenhol személyre szabott szolgáltatásokat keresni, a lelki zavarok megoldásának esetenként sokkal hatékonyabb útja egy összetartó, őszinte terápiás csoport, ahol a tagok elkötelezettek egymás és önmaguk megismerésében és megértésében. A csoport „mikrokozmosza” az a kivételes gyakorlóterep, ahol végre megérthetjük, miként leszünk egyszerre okozói és elszenvedői is lelki problémáinknak.